Ugrás a tartalomhoz

Védett fajok

pénzes pér

Adatok

Magyar név: pénzes pér

Latin név: Thymallus thymallus

Tágabb kategória, magyar: Halak (osztály)

Tágabb kategória, latin: Pisces (classis)

Szűkebb kategória, magyar: Pisztrángalakúak (rend)

Szűkebb kategória, latin: Salmoniformes (ordo)

Fokozottan védett: nem

Természetvédelmi érték: 5 000 Ft

Védetté nyilvánítás éve: 1993

Védelmet biztosító jogszabály melléklete: 2. melléklet

Egyezmények: Bern III.

Irányelvek: Élőhelyvédelmi Irányelv V.

További információk

Ismertetőjegyek:
Teste megnyúlt, mérsékelten magas, oldalról összenyomott. Feje kicsi, orra hegyes és rövid, körülbelül a szem átmérőjével egyező. Csúcsba nyíló szája aránylag kicsi, fölső állkapcsának hátsó vége legfeljebb a szem elejének vonaláig ér. Szájában igen apró, gyenge fogacskák találhatók. Hátúszója a többi pisztrángféléhez képest magas és hosszú, benne 13-17 elágazó sugár van. Farkalatti úszója ezzel szemben alacsony és rövid, osztott sugarainak száma 8-11. Közepes nagyságú és mélyen bemetszett farokúszója előtt a hátoldalon egy kicsi zsírúszót visel. Pikkelyei aprók, de jól látható, határozott hosszanti sorokba rendeződnek, számuk az oldalvonalon 74-98. Oldalai ezüstös színűek, elszórtan apró fekete vagy sötétszürke pettyekkel tarkítva. Közepes testméretű hal, a maximális hossza 50 cm körül lehet, de a 30 centinél nagyobb példányok már ritkák.

Hasonló fajok:
Alakja, pikkelyzete és zsírúszója miatt nagyon hasonlít a pérhez a nagy maréna. de annak a szája félig alsó állású, és hátúszójában csak 9-11 osztott sugár van. A vizeinkben újabban nem észlelt törpe maréna szája félig fölső állású, hátúszójában 8-11 elágazó sugár van. Ugyancsak rövidebb a többi zsírúszót viselő, de kevésbé hasonló pisztrángfélénk hátúszója is, ez tehát biztos megkülönböztető bélyeg. A hasonló alakú pontyféléknek pedig nincs zsírúszójuk.

Környezet:
Tipikus élőhelye a nagyobb folyók hegyvidéki szakaszának alsó része, amelyet róla nevezünk pérzónának. Kisebb számban a feljebb lévő pisztrángzóna alsó régiójában és a lejjebb eső paduczónában is megtalálható, de a csekély vízhozamú patakok és kis folyók nem felelnek meg igényeinek. Olyan folyók esetében, ahol hiányzik a paduczóna, a márnazóna felső részén is előfordulhat.

Táplálék:
Falánk hal, amely nemcsak a víztér különböző rétegeiben keresi apró gerinctelen állatokból álló táplálékát, hanem kiugrik a víz fölött repülő rovarok után is.

Szaporodás:
Két-hároméves korban válik ivaréretté, március-áprilisban szaporodik a folyók felső szakaszain. A szülőpár kis gödröt készít a kavicsos mederfenéken, amelybe a nőstény 6-7 ezer, kb. 3 mm átmérőjű ikraszemet rak. A tejes által megtermékenyített ikrát a szülők finom kavicsréteggel fedik be, amely így az ikrafalóktól védve fejlődhet.

Elterjedés:
Rendkívül nagy területen, Európa, Ázsia és Észak-Amerika hideg és mérsékelt éghajlatú vidékein él. A Kárpát-medencében őshonos, de határainkon belül nincs olyan folyószakasz, amely maradéktalanul megfelelne igényeinek, így csupán lesodródó példányai kerülnek elő alkalmanként vizeinkből. Az utóbbi időkből csupán egyetlen előfordulási adata ismert:
• Tisza (Tiszabecs, 1994).
 

 
Jelentőség:
A hegyi folyókban bővelkedő országokban kiváló sporthalként tartják számon. Horgászata a pisztrángozáshoz hasonló élmény, és szálkamentes fehér húsa is vetekszik a pisztrángéval. A hazai faunának nem állandó tagja, de mint természeti érték és ritkaság, minden idetévedő példány védelmet élvez.
 
Forrás: Harka Á. – Sallai Z. (2004) : Magyarország halfaunája – Képes határozó és elterjedési tájékoztató (Nimfea Természetvédelmi egyesület, Szarvas) ISBN 963 86475 3 1
 
 
 

Fajok elterjedése

Galéria

Sáv bezárása